http://www.flickr.com/photos/rolandakiroland/ rengetek menő fotó, fénykép, illusztráció, satöbbi Molnár Rolandtól, nézzétek bátran! és sokan.
és egy manzard cafes linkis: manzardcafe.blog.hu/2012/03/23/szivesen_lennek_rajzfilm_h…
http://www.flickr.com/photos/rolandakiroland/ rengetek menő fotó, fénykép, illusztráció, satöbbi Molnár Rolandtól, nézzétek bátran! és sokan.
és egy manzard cafes linkis: manzardcafe.blog.hu/2012/03/23/szivesen_lennek_rajzfilm_h…
Előszöris, mi is az a póni? - A póni szó gyűjtőfogalom, amely általánosságban a kistermetű lovakat jelöli. (by Wikipedia)
Ennyi volt mára az ismeretterjesztő rovatom. Fogasszátok egészséggel. (Ez egy metafora, a blog nem ehető, mielőtt bárki elkezdené enni.. Nem szabad!)
Mindenki próbálja bizonyítani a saját kurva egyéniségét, hogy ő más mint a többi hat, hét milliárd. Aki nem, az pedig azzal probálja, hogy ő nem próbálja bizonyítani. Aztán meghalunk, és baszhatjuk. Baszhatjuk a sok kis semmit és mindent, amit elértünk és amit akartunk.
Egy időre sikerül elérnünk mindent, minden jó lesz. A hegyekből síkságok lesznek, a tengerek-óceánok kiszáradnak. Aztán véget ér az álom, ismét szürke minden. Alkotunk valami újat, amit csak mi értünk. Kiakadunk. Kurvára elegünk lesz mindenből. Megnyukszunk. Szerelembe esünk, és minden előröl. És ez hogy jön az eredeti történethez? Sehogy, csak leírtam a gondolataim, mert, mert hogy miért az mindegy.
Visszatérve az egyéniségekhez. Sok sikert hozzájuk.
A kecskéknek fontos a táplálék. A kecskék egyéniségek, ha van egy kecskénk, az be aranyozza, be platinázza, vagy posztmodern szemmel be “olajozza” mindennapjainkat. Újra szinezi az életünket. Vegyetek és tartsatok kecskét, a kecske aranyos.
1. NE használj saját nevet, az tul maradni. Anyádék így neveztek el, igy vagy anyakönyvezve? szarj rá, kit érdekel?
2.Napi szinten változtasd a családi állapotod, és a “kapcsolatban van” résznél kikell írnod, hogy : “örökké szeretlek, te vagy mindenem, nélküled értelmetlen az életem (ha veled akkor sincs több értelme az életednek)
3.ha ribanc vagy, akkor akadj ki azon, hogy mennyi ribanc van a környezetedben
4.A meztelen profil kép mindenhol menő, de fb-n betudod rajta jelölni a fürdőszobacsempét, a koszt a tükrön, a mellbimbó szőröd, és minden mást, ezt használd ki
5.Szerelmes idézetek kérése.
6.Lájk.net-en és a többi hasonló szaron 2 másodpercenként lájkolni a legfrissebbet, az ne érdekeljen, hogy az aktuális kiírás egyáltalán nem illik rád
7.buliban kiírni, hogy milyen jó a buli. Ha olyan jó akkor miért facebookozol?
8.Mobilrol facebookozni non-stop. Nemtudsz mobilrol facebookozni, akkor csak csinálj ugy, ennek a legegyszerűbb módja, hogy lefényképezed a monitorod amikor facebookozol, a mobilodon megkeresed azt a képet, és ezt nyomkodod.
9.Blog postot írni, arról, hogy, hogyan legyünk manők a facebookon / lehuzni a facebookot
10.Minden nap világnapot tartani
(folyt. köv. – lehet)
A nap bearanyozta sugaraival az egész várost. Lágyan világitott be a lány szobájába. Felébredt, eléggé zavarta, még nincs 9 óra. Még fekszik egy kicsit, “majd 10 másodper múlva kikelek” – gondolta a lány. 1,2,3,4,5,6,7,8,9…10,10,10. Első dolga volt, hogy megkeresse a mobilját, és megnézze törént-e valami. Csatlakozik a Facebookra, nincs új hozzászólás, üzenet, a barátja se írt, ismerősei kapcsolata se változott, egyszerűen semmi. Megkeresi a mifog történni ma velem alkalmazást, kiderül, ma fogja megismerni élete szerelmét. Még gyorsan közzé tette, hogy milyen jó volt a tegnapi RobotRock, mennyit ivott, és milyen állapotba került ezektől. Pedig még csak 13 éves. Valószinűleg már nem szűz, legalábbis nem emlékszik rá. Kikel az ágybol, bekapcsolja a gépet, elmegy mosdani, majd keres valami kaját, nem eszik túl sok mindent, másnaposan nem kivánja, most még csak kávé se kell neki. Nehezen visszavonszolja magát a szobájába, leül a gép elé. Megnyitja a Facebookot. Még mindig semmi, pedig már 11 óra. Nem igaz, hogy az 573 ismerősböl még mindenki alszik. Egy ismerőse se online. Egy új értesítés. A lány izgatottan pillant rá, rá kattint: “A világnak vége. Mindenki meghalt.”
Miért jobb egy kecske egy tehénnél? Erre a roppant bonyolult világvallási kérdésre fogok válaszolni… asszem.
Kecske
-okos
-a kecsketej egészségesebb
-viccesebb, mint egy tehén
-meeee v múúú, a meeee barátságosabb
-rengeteg verziója létezik, igy mindenki megtalálhatja a saját stilusához illőt
-van kecskesajt
-egy (ismert) sörmárka kabalaállatja
Tehén
-a múúú rémisztőbben hat mint a meee
-alap vetően semmi vicceset nemcsinál, csak eszik
-nagy, nehéz szállitani
-büdös
-aranyosan eszik
-tehén sajt? van? nincs.
hm nyert a kecske:D
A telhetetlen kecske írta: elfelejtettem a nevét.
- Hajtsd ki, fiam, a kecskét térdig érő fűbe, övig érő vízbe. Hadd egyék-igyék, amennyi belefér!
Kihajtja a legény a kecskét térdig érő fűbe, övig érő vízbe, ehetett-ihatott, amennyi belefért.
Este, mikor a legény hazahajtotta a kecskét, kérdi a szegény ember:
- No, édes kecském, ettél-e, ittál-e?
Felelte a kecske:
- Sem nem ettem, sem nem ittam, majd elvesztem étlen-szomjan, azzal vagyok ma is, amit tegnap kaptam.
Eléveszi a szegény ember a fiát, jól megnadrágolja, hogy miért nem hajtotta a kecskét térdig érő fűbe s övig érő vízbe.
Eleget mondta a legény, hogy hazudik a kecske, mert evett-ivott elegendőt. De hiába mondta, hiába esküdözött, a szegény ember a kecskének hitt, nem a fiának.
Másnap a középső fiút küldötte el a kecskével. Annak is meghagyta erősen, hogy hajtsa térdig érő fűbe s övig érő vízbe.
Kihajtotta ez is térdig érő fűbe, övig érő vízbe. Annyit evett-ivott a telhetetlen kecskéje, hogy majd megrepedt a bőre.
Hanem este, mikor a szegény ember azt kérdezte:
- Édes kecském, ettél-e, ittál-e? – Megint csak azt válaszolta:
- Nem is ettem, nem is ittam, majd elvesztem étlen-szomjan, ma is csak azzal vagyok, amit tegnap kaptam.
Hiszen volt nemulass. Csúnyán kikapott a második legény is.
Harmadnap a legkisebb legény hajtotta ki a telhetetlen kecskét, térdig érő fűbe, övig érő vízbe, ahogy az apja parancsolta.
De este, mikor a szegény ember kérdezte:
- Ettél-e, ittál-e, édes kecském? – Megint csak azt felelte:
- Sem nem ettem, sem nem ittam, majd elvesztem étlen-szomjan, most is azzal vagyok, amit tegnap kaptam.
Hej, megmérgelődött a szegény ember. De már a legkisebb fiát nem verte meg, hanem elévette a kést, s megnyúzta a telhetetlen kecskét.
Hiszen most majd meglátja, hogy igazat beszélt-e a kecske.
Az ám, csakhogy mikor féligre megnyúzta, kiszökött a keze közül a kecske, s uccu neki! szaladt, mintha szemét vették volna.
Szaladott a kecske árkon-bokron át, erdőkön-mezőkön keresztül, s addig szaladt, amíg egy rókalyukat talált, s abba nagy hirtelenséggel belebújt.
Egyszer megy haza a róka, benéz a lyukon, s látja, hogy egy csuda szörnyeteg állat van az ő házában.
Mit csináljon szegény róka? Nem mert bemenni a tulajdon házába.
Éppen akkor arra vetődik a farkas koma, s kérdi:
- Mit csinálsz, róka koma?
- Jaj, lelkem, farkas komám, ne is kérdezd, valami csuda szörnyeteg állat van a házamban, nem tudom, mi lehet.
- Hiszen majd megnézem én – legénykedett a farkas -, s kikergetem onnét.
Benéz a farkas a lyukon, s kérdi:
- Hé, ki vagy itt?!
Visszamekeg a kecske:
- Én vagyok a félig nyúzott bakkecske. Dübü-dübü lábammal, döfi-döfi szarvammal, be ne jöjj, ha az életed kedves!
Bezzeg a vitéz farkasnak is inába szaladt a bátorsága. Visszakapta az orrát, s mondta:
- De már én be nem megyek, róka koma, mert sok mindent láttam, de ilyent még soha.
Aközben odavetődik egy őz, s mondják ennek is, hogy valami csuda szörnyeteg állat van a róka házában.
Beszólt az őz is:
- Ki vagy itt, hé?!
Visszamekeg a kecske:
- Én vagyok a félig nyúzott bakkecske. Dübü-dübü lábammal, döfí-döfi szarvammal. Be ne jöjj, ha az életed kedves!
Hiszen nem kellett, hogy kétszer mondja, az őz ugyan be nem ment.
Jött aztán egy nyúl. Ez is csak úgy járt, mint a többi.
Végezetül jött egy tövisdisznó. Kérdi:
- Hát ti itt mit csináltok?
Elpanaszolják neki, hogy mi történt.
- Hiszen majd kikergetem én, akármilyen állat légyen – mondta a tövisdisznó.
Beszólt a lyukon:
- Ki vagy itt, hé?!
Visszamekegett a kecske:
- Én vagyok a félig nyúzott bakkecske. Dübü-dübü lábammal, döfi-döfi szarvammal. Be ne jöjj, ha az életed kedves!
Na, a tövisdisznó meg nem ijedt ettől a beszédtől. Begurult a lyukon, jól összevissza szurkálta a kecskét. Bezzeg hogy mindjárt kiugrott a kecske. Hanem ahogy kiugrott, mindjárt közrefogták, széjjeltépték. A húsát egymás közt atyafiságosan elosztották, megették. Csak a belét tette el külön magának róka koma.
Még jóformán meg sem ették, azt mondja a farkas a rókának:
- Komám, én éhes vagyok.
- Tudod mit, komám – mondja a róka -, együk meg, akinek köztünk a legcsúnyább neve van.
- Jól van – mondja a farkas -, hadd lám csak: Farkas-barkas szép név, róka-bóka szép név, őz-bőz szép név, nyúl-búl, az is szép név. Tövisdisznó … jaj de csúf név!
Megették a szegény tövisdisznót, hogy még egy tövis sem maradt belőle.
Hanem ahogy megették, megint mondja a farkas:
- Róka koma, én éhes vagyok.
- Bizony, ha éhes vagy, koma, együk meg, akinek legcsúnyább neve van köztünk.
- Jól van – mondja a farkas -, hadd lám csak: Farkas-barkas szép név, róka-bóka szép név, őz bőz szép név, nyúl-búl … jaj de csúf név!
Megették a szegény nyulat is.
S megették utána az őzet is.
No, már mostan ketten voltak: farkas-barkas s róka-bóka.
Fogja magát róka-bóka, eléveszi a kecske belét, s enni kezdi.
Kérdi farkas-barkas:
- Mit eszel, róka-bóka?
Azt mondja róka-bóka:
- Én bizony kiharaptam a hasamat, s megeszem a belemet. Ha éhes vagy, farkas-barkas, te is harapd ki a hasadat, s edd meg a beledet.
Bolond farkas-barkas kiharapta a hasát, de meg is döglött abban a minutában.
Akkor aztán róka-bóka megette farkas-barkas húsát is.
Így volt, vége volt, igaz volt.